2010. november 3., szerda

Kis semmiség?!



Azt mondják, számtalan jele van annak, ha megcsalják az embert. De mi van akkor, ha az átvert fél semmit nem vesz észre abból, hogy a párja rendszeresen félrelép? Mondhatnánk, hogy ; ,, Hogy lehettél ilyen hülye és vak, hogy nem láttad az intő jeleket?!" Sokszor azonban, valóban annyira rafinált és álszent az illető, mindent úgy csinál, hogy apró szösszenetét se lehessen érzékelni bűnének.
Vegyünk példának egy 5 tagú családot, ahol minden úgy zajlik, ahogy annak zajlania kell. A szülők dolgoznak, a gyerekek suliban. Aztán egyszer csak - hoppp - kiderül, hogy az ,,apának" több mint egy éves viszonya van egy másik nővel. Olyan nővel, aki férjezett és több gyerek anyja. Az ,,apa" gerincességét bizonyítva, csak feleségének mondja el, milyen ipart űz és milyen régóta. (Nem is gondol bele abba, hogy gyerekei nem most jöttek le a falvédőről és bármi zűr van otthon, mindenről tudnak!!) Elköltözni otthonról nem akar, mert ő ,,szereti" gyermekeit. S fogadalmat is tesz nejének arról, hogy bebizonyítja, neki a családja fontosabb minden ócska kalandnál. Igen ám, de hónapok elteltével is ugyan az a napi program, mint azelőtt. Hazajön munkából az ,,apa" és egyből rohan szeme fényéhez, a féltett számítógéphez, hogy éjfélig függhessen rajta. Öhmm..Öhmm.. a család fontosabb?! Vajon miért van az, hogy ez az ember csöppet sem érez bűntudatot és teljesen természetesnek veszi azt, amit tett/tesz? Ti mit tennétek, ha ilyen dolgok derülnének ki az ,,édesapátokról"?




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése